Angsterről, mindenkinek! A II. generáció, a pneumatikus tasniláda és az Angster Op. 615. túrkevén

június 22, 2018

2017-ben volt épp 150 éve, hogy Angster József megalapította orgonaépítő vállalkozását. Amikor e jeles emlékév alkalmából előadóként meghívást kaptam a Pécsen megtartott szakmai napra ( Angster 150 – Angsterről , mindenkinek!), örömmel vállaltam el. Több más orgonaépítőhöz hasonlóan az én szakmai hozzáállásomat is alapjaiban határozta meg Angster József példaértékű szakmai alázata, sokéves kitartó vándorútja, tudni és tenni akarása, valamint nemzetközileg is elismert szakmai teljesítménye.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen magas szakmai színvonalú rendezvényen volt alkalmam részt venni, köszönettel tartozom ezért a szervezőknek, Angster Erzsébetnek és Angster Juditnak. Az alábbiakban a 2017. október 19-én elhangzott előadásom témáját fejtem ki röviden.

A II. GENERÁCIÓ – „CSUPÁN LÉGNYOMÁSÚ” ORGONÁK ÉS AZOK RESTAURÁLÁSA NAPJAINKBAN

Úgy gondolom, hogy az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár kapcsán rendszerint csak Angster Józsefről esik szó, miközben méltatlanul háttérbe szorul fiai, Emil (1874-1939) és Oszkár (1876-1941) életműve. Előadásom témájául így rendhagyó módon a II. generáció hangszereit és azok restaurálását választottam. Az általuk épített orgonákkal kapcsolatban gyakran tapasztalható egyes orgonisták és orgonaépítők körében ellenszenv, pedig szerintem ezek a hangszerek igenis fontos és értékes kultúrkincsek , és több II. generációs Angster -orgona restaurálása után szilárd meggyőződésem, hogy megőrizhetőek, és még a legmagasabb művészi igények kiszolgálására is alkalmasak.

Angster Emil és Angster Oszkár, az innovatív orgonaépítők

Angster Emil (1874-1939)

Angster Oszkár (1876-1941)

Angster József fiai, miután apjuk vállalkozásában megtanulták az orgonaépítés alapjait, a korszak legjelentősebb európai orgonaépítőinél tett tanulmányutak során mélyítették el mesterségbeli tudásukat. Emil a londoni Gern , a luzerni Goll és a górai Walter, míg Oszkár szintén a Goll , valamint az öttingeni Steinmeyer és a schweidnitzi Schlag cégeknél nyertek koruk legmodernebb szakmai trendjeibe bepillantást.

A cégvezetés átvétele (1903) egybeesett a magyar ipar aranykorával. Apjukhoz hasonlóan Emil és Oszkár is innovatív vezetők voltak. Egyrészt fontosnak tartották az üzem folyamatos technikai fejlesztését (pl. gőzgép, szívógázmotor, egyengető gyalugép, villamos világítás, majd teljes gépesítés bevezetése). Másrészt irányításuk alatt kulcsfontosságúak voltak az állandó technológiai fejlesztések, újítások is: Az Angster -orgonák történetében ők vezették be a pneumatikus hangtraktúrát (habár már apjuk is kísérletezett vele), az 1900-as évek legelején már építettek pneumatikus kúpládát, majd pneumatikus tasniládát , 1925-ben ők alkalmaztak először elektropneumatikus traktúrát , valamint Emil és Oszkár nevéhez fűződik a villamos fújtatás bevezetése is. Nem meglepő tehát az a tény, hogy az 1900-as évek első évtizede az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár legtermékenyebb időszaka volt, a pécsi cég és pneumatikus orgonái akkoriban Európa legkorszerűbbjei között voltak számon tartva.

A pneumatikus tasniláda

Mivel a II. generáció történetében egészen 1930-ig a pneumatikus tasniládás orgona építése volt egyeduralkodó, ezért az előadásomban ezzel a rendszerrel foglalkoztam részletesebben. Az Angster-féle tasniládát Emil konstruálta, a Voit cég rendszere alapján.

pneumatikus tasniláda

A korszak mechanikus orgonáival szemben a pneumatikus tasniládás rendszernek számtalan előnye volt: Először is regiszterrekeszes konstrukció, vagyis kevésbé hajlamos a fulladásra. A pneumatikus traktúra lehetővé tette a könnyű billentést sok hangszín együttes regisztrálásakor is, emellett a különböző játéksegítők, valamint szabad- és fixkombinációk általános elterjedését az orgonaépítészetben. A tasniláda elmenőszeles rendszerű, vagyis a legprecízebb működésű pneumatikus szélládatípus. A levegővel működő pneumatikus hang- és regisztertraktúra csak magasabb szélnyomáson működik, ami a romantikus intonáció (egy regiszteren belüli végig egységes hangszín) és hangzásideál megvalósítását nagyban megkönnyíti. A tasniládás szerkezet ideális körülmények között sokáig megbízhatóan működik.
Mint minden szerkezetnek, úgy a pneumatikus tasniládás orgonáknak is vannak azonban hátrányai: A pneumatikus hangtraktúra által biztosított billentés könnyű ugyan, de ezzel együtt érzéketlen is, a játékos billentésével nem tudja a szelepnyitás milyenségét befolyásolni. Nem is beszélve arról, hogy a szélnek a pneumatikus traktúrában a nagyobb orgonáknál nagyobb távolságot kell megtennie, ez frissítések, ún. stációk nélkül késéseket eredményezhet játék közben, ami gyakori konstrukciós hiba az ilyen rendszerű hangszerek esetében. A pneumatikus orgonák a mechanikus hangszerekhez képest sokkal bonyolultabb szerkezetűek, a több alkatrész több meghibásodási lehetőséget rejt magában. Arról nem is beszélve, hogy a tasniláda csak alulról bontható, de a tasnik csak felülről szabályozhatóak , a szélláda pedig csak szél alatt lepróbálható, ezért a pneumatikus tasniládás szélláda karbantartása és javítása is sokkal bonyolultabb, időigényesebb, drágább, ráadásul ezek az elmenőszeles rendszerű szélládák különösen érzékenyek a szárazságra.

Bő száz év alatt számtalan pneumatikus tasniládás orgona megsemmisült vagy átépült, azonban országszerte sok megmaradt igen rossz, de közel érintetlen állapotban. A fentebb leírtak mérlegelésével világossá válhat számunkra, hogy ezek a hangszerek – azok minden előnyével és hátrányával együtt – a magyar iparművészet remekei, ezért megőrzésük fontos feladat az utókor számára. Restaurálásuk fokozott körültekintést, türelmet és gondosságot igényel.

Túrkeve, Református templom, Angster Op. 615.

Túrkeve, Angster Op. 615. a restaurálás előtt

Mint minden restaurálási projektben, úgy a tasniládás orgonák esetében is elengedhetetlen a nemzetközileg elfogadott restaurálási alapelvek ismerete és betartása. A restaurálás célja minden esetben a műtárgy megőrzése, és lehetőség szerint annak eredeti állapotba való visszaállítása. (Igaz ez még akkor is, ha egy használati tárgy konstrukcióját tekintve eleve hibás vagy túlhaladott is.) Alapvető szempont, hogy a restaurálást végző szakember a felújítás során az eredeti vagy az eredetivel megegyező minőségű alapanyagokat használjon, az elpusztult alkatrészek pótlásakor autentikus méretezéseket és lehetőleg mindig reverzibilis beavatkozásokat alkalmazzon.

Mint említettem, az elmúlt években több pneumatikus tasniládás Angster -orgona restaurálásában volt szerencsém részt venni (pl. Szentes, Református templom, Túrkeve, Református templom, Mágocs, Sarlós Boldogasszony Római Katolikus templom), melyek közül a túrkevei hangszer több okból is különösen kedves számomra, ezért a továbbiakban e hangszer esettanulmányával kívánom a tasniládás hangszerek restaurálását szemléltetni.

A túrkevei Angster-orgona 1907-ben épült (Op. 615.). Mikor felmértük a hangszert, szembesülhettünk a műemlék orgonákat érintő általános problémák legtöbbjével: A beázás és a rovarkár nyomaival, a szélládák száraz klímából adódó szétrepedésével, a bőrözött alkatrészek rossz állapotával, utólag pótolt, nem megfelelő méretezésű horgany homlokzati sípokkal, különböző átalakításokkal (pl. sípcserék, lábfújtatás kiiktatása, szélnyomás, hangolás és intonáció drasztikus megváltoztatása) és a kontárok szakszerűtlen beavatkozásaival (sípok szétverése, ólomcsövek indokolatlan szétfúrkálása /műanyagra cserélése, pneumatikus vezérlés átszabályzása, stb.). Hatalmas szerencse volt viszont, hogy e hangszer diszpozíciója a korszak sok más jelentős orgonájával ellentétben megőrizte egységes, romantikus diszpozícióját, valamint nem modernizálták a vezérlését sem. A gyönyörű szekrény kivételével a hangszer valamennyi szerkezeti elemét lebontottuk és műhelyünkbe szállítottuk, kezdetét vehette a restaurálás.

A teljeskörű szerkezeti felújítás mellett egy pneumatikus tasniládás orgonánál különös odafigyelést igényelnek a bőrözött alkatrészek: a franciafúvó helyreállítása mellett az összes membránt cserélni kellett, az indító reléket felújítottuk, a tremolót, a regisztergépeket és valamennyi tasnit újrabőröztük . Az így helyreállított szélládákat és a teljes pneumatikus vezérlést műhelyünkben beszabályoztuk. A pneumatikus traktúrázat megfelelő működése mellett azonban elengedhetetlen a pneumatikus játszóasztal pontos működése. Mivel a korszakban – a folyamatos kísérletezéseknek köszönhetően – szinte minden Angster -játszóasztal más-más módon épült, ezért egyedi és különleges szakmai kihívás valamennyi restaurálása. Talán ennek az egyediségnek tudható be, hogy a hozzá nem értő kezek általában a játszóasztal belső szerkezetét érintik legkevésbé. Egy pneumatikus asztalt a legapróbb elemeire kell bontani és minden darabját, minden működési egységét restaurálni kell. Csak a vezérlés minden részletre kiterjedő helyreállításával biztosítható, hogy egy pneumatikus tasniládás orgona sokáig precízen, megbízhatóan működjön.

A szerkezet restaurálása mellett sor került a sípmű felújítására, a nem eredeti sípok pótlására, az eredeti méretezés szerint. Az Angster orgonák javításakor, restaurálásakor nagy segítség, hogy az eredeti műszaki rajzok és szerződések rendszerint rendelkezésre állnak, levéltárban kutathatók. Így volt ez a túrkevei hangszer esetében is, a szerződésben szerepel az eredeti ötvözet, ami alapján az egykorival megegyező minőségű homlokzatot rekonstruáltuk. Amikor az 1980-as években a túrkevei hangszerre alulméretezett fújtató ventilátormotort kötöttek, az nem tudta a hangszert kellő szélnyomással és levegőmennyiséggel ellátni, ezért a teljes sípművet durván átintonálták és 440 Hz-re hangolták. Itt kell megjegyeznem, hogy a fennmaradt, eredeti műszaki leírások, korabeli brossúrák és műhelynaplók tanúskodnak róla, hogy az 1900-as évek első évtizedében az Angster gyár egységesen 90 mmWs szélnyomást alkalmazott orgonáihoz. Így amikor megfelelő kapacitású, új motorral láttuk el az orgonát, az autentikus szélnyomás is helyreállításra került, nem is beszélve az eredeti, „párisi” hangolásról (435 Hz/18 °C), amelyről szintén az eredeti szerződés tanúskodik.

A fentebbi feltételek megvalósulása után sor kerülhetett a művészi intonációra. Mivel az Angster gyár sokszor alkalmazott sablon megoldásokat, akár az egyes diszpozíciókat, akár a szekrények felépítését, formáját, akár a sípméretezéseket tekintve, nem volt meglepő számomra, hogy az egyes regiszterek menzúráit visszamérve azok pontosan megegyeztek az általunk korábban (és azóta) restaurált Angster -orgonákéval, melyeket minden esetben pontosan dokumentálok. Annál meglepőbb volt viszont, hogy a túrkevei hangszer sípjainak kialakítása és az egyes sípsorok megszólalást segítő berendezései az Angster cég praxisától merőben eltér.

Hiába dolgozott ugyanis e hangszer gyártásának évtizedében 110 ember az Angster gyárban, a cég kapacitása még így sem győzte a megrendeléseket, ezért gyakran kisebb-nagyobb alkatrészeket, szélládákat, sípsorokat más gyártóktól voltak kénytelenek megrendelni. Így történt ez a túrkevei hangszer esetében is, melynek csaknem teljes sípművét – Hajdók Judit kutatásából tudjuk – az öttingeni Engel cégtől rendeltelte az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár. Ezért szép feladat és különösen nagy öröm volt számomra, hogy amikor 2014-ben a családi vállalkozásunk intonálási feladatait átvettem, egy, az Angster orgonákétől merőben eltérő dinamikai felépítettségű, érett, délnémet romantikus hangképű orgonának volt lehetőségem az eredeti hangzását visszaadni. Erre a munkámra azóta is büszke vagyok!

a művészi intonáció során helyreállítottam az eredeti hangszíneket

A túrkevei hangszer példája is bizonyítja, hogy az Angster cég II. generációja kimagasló szakmai tevékenységgel gyarapította a magyar iparművészetet, s valódi értékekkel szolgálta az egyházzenét.

Köszönet és elismerés illeti dr. Fekete Károlyt, a projekt szakértőjét, valamint Kereszti Roland református lelkészt az elhivatottságukért, hogy egy sokáig megbízható, precízen működő, különleges hangú hangszerrel gazdagodhatott a túrkevei református gyülekezet.

Túrkeve, Angster Op. 615. a rekonstruált ón homlokzattal

Paulus Marcell
orgonaépítő